Egy nagyot sóhajtottam, mire Ron és Harry is rám pillantott.
-Emlékek?-Kérdezte halkan Ron, mire bólintottam.
-Ne aggódj...Most már minden más lesz.-Szólalt meg Harry, majd elmosolyodott.
-Remélem...Csak...Olyan rossz visszaemlékezni a háborúra.Annyi embert vesztettünk el.-Bólintottam szomorkásan.
Ahogy beléptünk a hatalmas terembe, ahol a vacsorák szoktak lenni meglepődve vettem észre, hogy már sehol sincsenek romok.
-Egész szépen rendbe hozták.-Pillantott körbe Harry, mire Ron és én bólintottunk.
Leültünk a Griffendél asztalához és vártunk, hogy mindenki megérkezzen és hozzáláthassunk a vacsorához.
***
Egy csoport Mardekáros jött be a terembe és leültek a helyükre.Mögöttük jött valaki, jóval lemaradva a többiektől.Lehajtott fejjel, lassú léptekkel ment a helye felé.
Szőke hajáról, kék szemeiről és világos bőréről felismertem őt...Draco Malfoy.Megtört volt, nem a régi önmaga.Szinte már sajnáltam szegényt.Az összes barátját elvesztette a háború alatt, a szülei meg leléptek, őt itt hagyva a Roxfortnak.
-Csodálom, hogy nem zárták Azkaban-ba.-Súgta oda Ron.
-Mi?!-Kaptam rá a tekintetem.
-Halkabban!-Szólt rám Harry.-Te nem is hallottad még?
-Nem, mit kellett volna?-Ráztam meg a fejem feléjük fordulva.
-Úgy volt, hogy Draco-t Azkaban-ba zárják, mert Tudjuk Ki oldalán harcolt és majdnem megölte Harryt.-Kezdett bele Ron.-De aztán...Mégse zárták be, mert még nem nagykorú és azt mondták, hogy nem Ő akart Tudjuk Ki oldalára állni.
-A szülei miatt kellett volna neki is Halálfalónak lennie...De mégse lett az.-Fejezte be Harry a mondandóját, mire én ismét Malfoy-ra pillantottam.
Észrevehette, hogy Őt nézem, mivel rám pillantott, s mikor a tekintetünk találkozott én elkaptam róla.Elpirultam, az arcom égett.
-Hermione...Jól vagy?-Lökött meg a vállával Ron.
Mielőtt válaszolhattam volna bejöttek a tanárok, s leültek a helyükre.
A vacsora megkezdődhetett.Most nem mondott senki beszédet, nem hallhattuk Dumbledore hangját, amint csendre inti a társaságot...
Mindenki csendben evett, itt-ott elhangzott egy-két sutyorgó szó.Harry és Ron szerencsére nem vették észre, hogy tekintetem ismét Draco-ra tévedt, aki unott képpel turkált a vacsorájában, majd körbekémlelt, s észrevette, hogy őt nézem.
Dühösen felpattant és kisietett a teremből, azzal nem is foglalkozva, hogy minden tekintet rá szegeződik.
***
Később, mikor a hálókörzetem felé sétáltam az üres, kihalt folyosón még mindig Draco Malfoy járt az eszemben.Nem értettem saját magamat se, hogy miért gondolok rá ennyit.Hiszen...Nem is olyan rég az ellenségünk volt.Most meg...Aggódom érte?!Áh...Megőrültem!
Merengésemből az ragadott ki, hogy valaki a falnak lökött, s befogta a számat.
Rémülten bámultam Malfoy-ra aki karját a fejem mellé rakta falra, hogy ne tudjak ellógni.
-Ha nem fogsz sikítani...Elveszem a kezem a szádról...Nem akarlak bántani...-Suttogta.Bólintottam, mire elengedett.
-Mit...Mit akarsz, Malfoy?!-Kérdeztem halkan, a karomat dörzsölgetve, amit nemrég még szorított.
-Miért bámultatok ennyire a vacsorán?!-Kérdezte dühösen.-Örültetek volna, ha nem látjátok a képem, mi?!De sajnos...Nem volt szerencsétek!Nem zártak Azkabanba...-Mondta gúnyosan.
-Nem...-Ráztam meg a fejem.-Nem akartuk, hogy Azkabanba zárjanak, Draco...-A falnak dőltem, ahogy ő is.-Csak...Én...
-Mi?-Pillantott rám.-Mi van veled?
-Nem tudom, csak...Rossz volt téged annyira egyedül látnom.Már hozzászoktam, hogy a barátaiddal vagy.Most meg...Alig élsz, mióta a háborúnak vége...
-Mert te hogy éreznéd magad, ha Ron és Harry meghaltak volna, a szüleid meg elhagytak volna, mert gyáva férgek voltak?!-Mondta halkan.
-Sajnálom...-Suttogtam a fejemet lehajtva.
-Én már nem az a Draco Malfoy vagyok, aki voltam.Megváltoztam.-Lökte el magát a faltól.
-Igen.-Mosolyogtam rá.-Tudom...
Egy nagyot nyelt, aztán sarkon fordult és elsietett.
Értetlenül bámultam utána, majd végül én is mentem a szobámba, hogy nyugovóra térjek...
***
Másnap reggel szörnyen fáradtan ébredtem.Egész éjjel rémálmaim voltak, Draco-ról és Voldemort-ról álmodtam.
Draco középen állt, mögötte Voldemort, előtte én.
De aztán Voldemort mögött feltűntek Draco szülei és a többi Halálfaló.
Nem tudta, hogy hova mennyen.Hozzám, vagy a családjához.
Teljesen össze volt zavarodva, de mielőtt döntött volna felébredtem mindig.
Sóhajtva kimásztam az ágyból és mentem elvégezni a fürdőszobai teendőimet, majd felöltöztem és mentem órákra.
***
Az udvaron átvágva megakadt a szemem három emberen.Az egyik Malfoy volt.Beszélgetett és nevetgélt, mint mindenki más korabeli.De mikor meglátott engem elköszönt és megindult felém.A szívem a torkomban dobogott.Vajon mit akarhat?
-Szia...-Lépett oda hozzám.-Nézd...Ne haragudj, hogy tegnap este úgy...
-Semmi baj, Draco...-Mosolyodtam el.-Hagyjuk, oké?
-Oké, persze.-Bólogatott.-Öhm...Izé...Milyen órád lesz?
-Sötét mágia.-Feleltem, majd halványan elmosolyodtam.Eszembe jutott a tegnap esti álmom és kirázott a hideg.-Neked?-Kérdeztem gyorsan elterelés képen.
-Bájitaltan.
-Hát...Akkor majd...Találkozunk.Most mennem kell órára.Szia.-Mosolyogtam rá még utoljára, majd Ő is elbúcsúzott és megindultam tovább.
-Hermione!-Ragadta meg valaki a karom.
-Ginny...Szia.-Mosolyogtam rá.-Mi újság?
-Te komolyan Draco Malfoy-jal dumálgattál?!
-Igen...Miért?-Vontam fel a szemöldököm értetlenül.
-Hermione...Ő MALFOY!Aki...Tudjuk Ki oldalán állt.-Halkított a hangján.
-De ő már nem az a srác, aki volt...Megváltozott.
-Én azt mondom...Kutyából nem lesz szalonna.-Rázta meg a fejét rosszallóan.-Ő sose fog megváltozni...Aki egyszer Halálfaló volt...Az is marad.
-Véld ahogy akarod.Én így látom.Szia...-Vontam vállat, majd faképnél hagytam Ginny-t, aki csodálkozva bámult utánam.
Dühös léptekkel csörtettem a terem felé, mígnem beleütköztem Harry-be.Csodás!
-Szia, Hermione...Hogy vagy ma?-Kérdezte kedvesen, én meg csak félre toltam és siettem tovább.
-Remekül...-Dörmögtem.
A terembe beérve levágódtam a helyemre és unott képpel ültem egész órán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése